Mit mutat a szívultrahang?

A szívultrahang vagy orvosi szaknyelv szerint echocardiographia egy olyan vizsgálat, mely során a vizsgáló szakember ultrahanghullámok segítségével képet alkot a működő szívről. Egy igen gyakran végzett vizsgálat, ami nagyon fontos számos kardiológiai kórkép diagnosztizálásában.

Milyen formái vannak a szívultrahangnak?

Attól függően, hogy milyen irányból vizsgáljuk a szívet, 2 fő vizsgálati forma különböztethető meg:

• Klasszikus, mellkasfalon keresztül végzett szív-ultrahangvizsgálat (transthoracalis echocardiographia (TTE)): Amikor a mindennapi gyakorlatban szívultrahangról beszélünk, ezt a vizsgálati módszert értjük alatta.
• Nyelőcsövön keresztül végzett szív-ultrahangvizsgálat (transesophagealis echocardiographia (TEE)): Ritkábban, speciális esetekben végzett vizsgálat.

Mit mutat a szívultrahang?

• Szívultrahang segítségével meghatározható a szív üregeinek mérete, a szív falainak vastagsága.
• Vizsgálható a szív falainak mozgása; látható, ha egy-egy falterület mozgása eltér a többitől.
• Látni lehet a szíven belül a vért irányító szívbillenytűk alakját, mozgását, működését, esetleges megbetegedéseit.
• Vizsgálható a szív pumpafunkciója, a szívizom „ereje” és „merevsége”.
• Látható lehet patológiás elváltozás a szív üregein belül (pl. daganat, trombus).
• A fő verőér, azaz az aorta kezdeti szakasza is vizsgálható szívultrahang segítségével.
• Szívultrahanggal vizsgálható már az anyaméhben növekvő magzat kis szíve is. Ezzel számos elváltozás, fejlődési rendellenesség korán észrevehető.

Milyen esetekben indokolt a szívultrahang elvégzése?

A szív ultrahangos vizsgálatára alapvetően akkor van szükség, ha a vizsgáló orvos a szívet érintő betegség fennállását feltételezi. Ha a beteg mellkasi fájdalomra, eszméletvesztésre, heves szívdobogásérzésre, nehézlégzésre, csökkent terhelhetőségre, lábdagadásra panaszkodik, akkor a legtöbb esetben a kardiológiai kivizsgálás keretein belül szükség van szívultrahang elvégzésére is.

Elhúzódó, megmagyarázhatatlan lázas állapot esetén is szükség lehet szív-ultrahangvizsgálatra.

Ismert kardiológiai rizikófaktorok (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás, magas vérzsírszintek, dohányzás) megléte esetén, „szűrő jelleggel” is indokolt lehet elvégezni a szívultrahangot az esetleges korai elváltozások felismerése céljából.

A beteg állapotának, panaszainak függvényében a szívultrahangot általában egyéb vizsgálatokkal egészítik ki (pl. EKG, terheléses EKG, szív-izotópvizsgálat, koronária-CT) és a kapott eredményeket együttesen értékelik.

A szív-ultrahangvizsgálat előnye, hogy fájdalommentes, nem jár sugárterheléssel és bármikor megismételhető. A szívultrahangot leggyakrabban kardiológus szakorvosok végzik.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A klasszikus, mellkasfalon keresztül végzett ultrahangvizsgálat fekvő helyzetben, speciális ultrahangfej segítségével történik. Az ultrahangfejre és/vagy a vizsgálandó területre speciális zselé felvitele történik. Érdemes könnyen levehető pólót/inget felvenni, mert a vizsgálathoz a mellkast teljesen szabaddá kell tenni; nőknek a melltartót is le kell venni. A páciens többnyire a hátán és bal oldalán fekszik a vizsgálat alatt. A vizsgáló szakember időnként mély belégzést, kis pozícióváltoztatást kérhet. A vizsgálat különösebb előkészítést nem igényel, rövid ideg tart (kb. 15-20 perc).

A nyelőcsövön keresztül végzett szív-ultrahangvizsgálat kicsit komplikáltabb. A speciális ultrahangfej egy hosszú cső végén található, melyet a gyomortükrözéshez hasonló módon a nyelőcsőbe juttatnak és innen vizsgálják a szív bizonyos részeit. A garatot érzéstelenítik, így könnyebb az eszköz levezetése. Maga a vizsgálat kellemetlen, de nem fájdalmas. A nyelőcsövőn keresztül végzett szív-ultrahangvizsgálat gyakran bódításban történik, így a beteg még kába lehet utána. Tanácsos tehát kísérővel érkezni a vizsgálatra.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Tóth Sára Rebeka